Összefoglalom az elmúlt hét történéseit, hogy ne érje szó a ház elejét. Igazán nem történtek érdekes dolgok. Sajnos még nem gyógyultam meg, köszönöm az imádságokat azoktól, akik gondolnak rám. Lassanként azért úgy érzem meg fogok gyógyulni, és ehetek végre a finom francia sajtokból.
Kedden nem mentem egyetemre, mert nagyon rosszul voltam még, és egyre rosszabbul voltam lelkileg is, hogy mi lesz, ha ez egy súlyosabb betegség. Anyu végül felhívta a kórházi orvosát, aki ajánlott egy antibiotikumot, ami kifejezetten erre a betegségre való. Beszedtem, de a gyógyulás nem volt tökéletes, végül a helyi gyógyszertárból szereztem be még némi muníciót. Előre kiszótáraztam a szavakat, amik egy ilyen gyógyszertáras betegség megbeszélős szituációban előjöhetnek, de jól álltam a sarat. Ez volt a harmadik alkalom, hogy a gyógyszertárat orvosi rendelőnek néztem, és elmondtam mi a bajom, hogy arra adjanak valamit. Eddig működött. Egyszer egy kezdődő arcüreggyulladásom volt, másodszor pedig Levente, a férjem, szeme volt beteg a bretagne-i út alatt. Lehet, hogy nem gazdasági, hanem orvosi szaknyelv vizsgára kéne mennem inkább majd...
Szerdán Djamellel voltam a Bastillenál egy bárban, ahol ő ivott egy sört, én meg néztem, mivel nem mertem még vizet sem rendelni. Jól lefáradtam, a nem evés és a betegség annyira kivett az erőmből, hogy beszédes létemre egy épkézláb kérdés sem jutott eszembe, azon kívül, hogy hány évesek a testvérei. Ami nem számít túl érdekes beszédtémának, tekintve, hogy már elég "régi", itteni léptékkel mérve, az ismerettségünk ahhoz, hogy ezt tudjam.
Csütörtökön megkaptam az egyik beadandómat, amit franciára kellett írni, és az évvégi jegy 20%-át teszi ki. 19-es lett (a 20-as skálán). Persze csaltam, hiszen Djamel kijavította a helyesírási hibák 99%-át.... de nagyon örültem neki. Így a vizsgámat nem kell annyira jóra megírnom, hogy biztosan átmenjek. Suli után átmentem Djamelhez. Nagyon kis tiszta, normális lakása van. Sok agglegény megirigyelhetné, azt hittem, hogy egy koszos, büdős undormányt fogok látni, mint amilyen Giovannié volt, de kellemesen csalódtam. Bár szerintem ott létem előtt nem szellőztetett már vagy egy hónapja, de hát ritkán van otthon...
Hazakísért és elmentünk itt az egyik kolesz épület, az Arts et Metiers bulijába. 7 eurómba fájt, és a fáradság, amit már előtte éreztem, olyan erős volt, hogy semmit sem tudtam élvezni a buliból. Borzalmas volt. Leültem egy padra és 5 percenként új ember ült mellém. Az biztos, hogy ha valaki idekerül Párizsba, és főleg a kollégiumbam az első szó, amit jobb ha megtanul, az a dragueur. Ez a szótár szerint az utcán, szórakozóhelyen ismerkedő személyeket jelenti. Teljesen mindegy, hogy nappal van, vagy éjszaka, hogy bevásárlóközpontban, vagy parkban, vagy egy buliban vagy. Itt minden férfi minden helyet, és időt és főleg minden női személyt alkalmasnak tart arra, hogy elmenjen vele egy körre. Ez a legnyomdaképesebb kifejezés. A bulin maximum 10 percet ültem egy helyben és hárman jöttek oda. Olyanok, mint a legyek... a harmadik elég szimpatikus volt, kiderült, hogy azt tanulja, amit majd én szeretnék a CEU-n, helyes is volt és francia. De semmi értelme ezekkel leállni. Ráadásul megjelent Djamel a teremben, nem akartam szegényt megbántani, szóval otthagytam azt a franciát és mentem az én franciámhoz.
Másnap, szombaton elég rossz kedvem volt, és elmentem sétálni a Montsouris parkba, amiről már sokszor írtam. Ígérem teszek fel róla képeket majd, mert annyira szép.... egyedül voltam és leültem egy padra. Eltel 2 perc és egy nagy benga, rasztás néger odajött, hogy leülhet-e mellém. Hát jobb ötletem nem volt, azt mondtam, hogy igen. Nem gondoltam, hogy ez felkérés volt táncra, de még túl naív vagyok úgy látszik. Elkezdett nekem pampogni franciául, tudni kell, hogy a négereket értem meg legkevésbé, olyan furcsán beszélnek.... mondtam neki, hogy nem beszélek franciául. Ami azért nem teljesen igaz, de le akartam rázni. Azért megkérdeztem tud-e angolul. Azt mondja, hogy egy kicsit. Na pont ennyit tudott, hogy egy kicsit tud angolul, többet nem. Erre a következőt mondta, hogy nem kell ide nyelv, elég ha jelekből értjük egymást. Na itt már elkezdtem gondolkodni, a menekülési taktikámon. Szerencsére a park tele volt emberrel, reméltem, hogy egy hangos SOS-re nem hagyják, hogy bajom essen. Aztán kérte, hogy menjek vele a lakására... na mondom most aztán nagy bajban vagyok. Itt van egy két méter magas, 120 kilós óriás, akinek még a beszédét sem értem igazán, mi lesz most velem. De szerencsére annyira nyugodt és enervált fejet tudtam vágni, hogy valahogy sikerült elhajtanom, így érdeklődés híján...aztán gyorsan hazapucoltam. A mellettem lévő padon ülő öreg néni az egészet rémült arccal nézte végig. Az egyetlen vicces dolog az egészben az volt, hogy amerikainak nézett az ember. Na eddig amcsi még nem voltam, csak svéd és lengyel.
Szombaton bevásároltam az Auchanban és főztem magamnak. Ez volt az első igazi főzésem (leszámítva a porlevest és a bagett melegítést). Rizs natur csirkemellel volt a menü. Annyira örültem, hogy végre az unalmas babapiskótán (ami itt mellesleg boudoirs néven fut, ami fürdőszobát jelent régies szóval) kívül mást is ehettem.
Vasárnap egyetlen érdekes dolog történt, elmentünk Robival este a Saint Michelre. Itt sikeresen kivlasztottunk egy olyan helyet, ahol a 2 decis víz, amit ittam, 5 euró volt, azaz 1500 Ft...Robi söre pedig 3 ezer. Jók ezek a F1-es árak. Legközelebb nem hagyom, hogy valaki ilyen rossz dolgokba rángasson. Mindig meg kell nézni előre az árakat. Kint ültünk az utcán, hideg volt és a hideg vizet így meg sem ittam.
Kedden nem mentem egyetemre, mert nagyon rosszul voltam még, és egyre rosszabbul voltam lelkileg is, hogy mi lesz, ha ez egy súlyosabb betegség. Anyu végül felhívta a kórházi orvosát, aki ajánlott egy antibiotikumot, ami kifejezetten erre a betegségre való. Beszedtem, de a gyógyulás nem volt tökéletes, végül a helyi gyógyszertárból szereztem be még némi muníciót. Előre kiszótáraztam a szavakat, amik egy ilyen gyógyszertáras betegség megbeszélős szituációban előjöhetnek, de jól álltam a sarat. Ez volt a harmadik alkalom, hogy a gyógyszertárat orvosi rendelőnek néztem, és elmondtam mi a bajom, hogy arra adjanak valamit. Eddig működött. Egyszer egy kezdődő arcüreggyulladásom volt, másodszor pedig Levente, a férjem, szeme volt beteg a bretagne-i út alatt. Lehet, hogy nem gazdasági, hanem orvosi szaknyelv vizsgára kéne mennem inkább majd...
Szerdán Djamellel voltam a Bastillenál egy bárban, ahol ő ivott egy sört, én meg néztem, mivel nem mertem még vizet sem rendelni. Jól lefáradtam, a nem evés és a betegség annyira kivett az erőmből, hogy beszédes létemre egy épkézláb kérdés sem jutott eszembe, azon kívül, hogy hány évesek a testvérei. Ami nem számít túl érdekes beszédtémának, tekintve, hogy már elég "régi", itteni léptékkel mérve, az ismerettségünk ahhoz, hogy ezt tudjam.
Csütörtökön megkaptam az egyik beadandómat, amit franciára kellett írni, és az évvégi jegy 20%-át teszi ki. 19-es lett (a 20-as skálán). Persze csaltam, hiszen Djamel kijavította a helyesírási hibák 99%-át.... de nagyon örültem neki. Így a vizsgámat nem kell annyira jóra megírnom, hogy biztosan átmenjek. Suli után átmentem Djamelhez. Nagyon kis tiszta, normális lakása van. Sok agglegény megirigyelhetné, azt hittem, hogy egy koszos, büdős undormányt fogok látni, mint amilyen Giovannié volt, de kellemesen csalódtam. Bár szerintem ott létem előtt nem szellőztetett már vagy egy hónapja, de hát ritkán van otthon...
Hazakísért és elmentünk itt az egyik kolesz épület, az Arts et Metiers bulijába. 7 eurómba fájt, és a fáradság, amit már előtte éreztem, olyan erős volt, hogy semmit sem tudtam élvezni a buliból. Borzalmas volt. Leültem egy padra és 5 percenként új ember ült mellém. Az biztos, hogy ha valaki idekerül Párizsba, és főleg a kollégiumbam az első szó, amit jobb ha megtanul, az a dragueur. Ez a szótár szerint az utcán, szórakozóhelyen ismerkedő személyeket jelenti. Teljesen mindegy, hogy nappal van, vagy éjszaka, hogy bevásárlóközpontban, vagy parkban, vagy egy buliban vagy. Itt minden férfi minden helyet, és időt és főleg minden női személyt alkalmasnak tart arra, hogy elmenjen vele egy körre. Ez a legnyomdaképesebb kifejezés. A bulin maximum 10 percet ültem egy helyben és hárman jöttek oda. Olyanok, mint a legyek... a harmadik elég szimpatikus volt, kiderült, hogy azt tanulja, amit majd én szeretnék a CEU-n, helyes is volt és francia. De semmi értelme ezekkel leállni. Ráadásul megjelent Djamel a teremben, nem akartam szegényt megbántani, szóval otthagytam azt a franciát és mentem az én franciámhoz.
Másnap, szombaton elég rossz kedvem volt, és elmentem sétálni a Montsouris parkba, amiről már sokszor írtam. Ígérem teszek fel róla képeket majd, mert annyira szép.... egyedül voltam és leültem egy padra. Eltel 2 perc és egy nagy benga, rasztás néger odajött, hogy leülhet-e mellém. Hát jobb ötletem nem volt, azt mondtam, hogy igen. Nem gondoltam, hogy ez felkérés volt táncra, de még túl naív vagyok úgy látszik. Elkezdett nekem pampogni franciául, tudni kell, hogy a négereket értem meg legkevésbé, olyan furcsán beszélnek.... mondtam neki, hogy nem beszélek franciául. Ami azért nem teljesen igaz, de le akartam rázni. Azért megkérdeztem tud-e angolul. Azt mondja, hogy egy kicsit. Na pont ennyit tudott, hogy egy kicsit tud angolul, többet nem. Erre a következőt mondta, hogy nem kell ide nyelv, elég ha jelekből értjük egymást. Na itt már elkezdtem gondolkodni, a menekülési taktikámon. Szerencsére a park tele volt emberrel, reméltem, hogy egy hangos SOS-re nem hagyják, hogy bajom essen. Aztán kérte, hogy menjek vele a lakására... na mondom most aztán nagy bajban vagyok. Itt van egy két méter magas, 120 kilós óriás, akinek még a beszédét sem értem igazán, mi lesz most velem. De szerencsére annyira nyugodt és enervált fejet tudtam vágni, hogy valahogy sikerült elhajtanom, így érdeklődés híján...aztán gyorsan hazapucoltam. A mellettem lévő padon ülő öreg néni az egészet rémült arccal nézte végig. Az egyetlen vicces dolog az egészben az volt, hogy amerikainak nézett az ember. Na eddig amcsi még nem voltam, csak svéd és lengyel.
Szombaton bevásároltam az Auchanban és főztem magamnak. Ez volt az első igazi főzésem (leszámítva a porlevest és a bagett melegítést). Rizs natur csirkemellel volt a menü. Annyira örültem, hogy végre az unalmas babapiskótán (ami itt mellesleg boudoirs néven fut, ami fürdőszobát jelent régies szóval) kívül mást is ehettem.
Vasárnap egyetlen érdekes dolog történt, elmentünk Robival este a Saint Michelre. Itt sikeresen kivlasztottunk egy olyan helyet, ahol a 2 decis víz, amit ittam, 5 euró volt, azaz 1500 Ft...Robi söre pedig 3 ezer. Jók ezek a F1-es árak. Legközelebb nem hagyom, hogy valaki ilyen rossz dolgokba rángasson. Mindig meg kell nézni előre az árakat. Kint ültünk az utcán, hideg volt és a hideg vizet így meg sem ittam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése