2009. május 19., kedd
2009. május 18., hétfő
Fete de Cité
Sok beszéd helyett, most inkább képekben szeretnék olvasóimnak élménybeszámolót nyújtani. A hétvégén (csütörtöktől- vasárnapig) rendezték meg a Cité Ünnepét, mely alatt minden ház mondhatom igazán kitett magáért. Volt nemzetek kóstolója több házban is (én a japánról készítettem), a Maison d'Internationale mögötti nagy füves mezőn (grande pelouse) hatalmas színpadon szólt a zene este 6-tól reggel 5-ig. A szakadó eső ellenére rengetegen vettek részt a szabadtéri koncerten. Volt még szabadtéri koncert a belga ház előtt is, ahol kicsit keményebb zenék mentek. A könyvtárban ingyen könyvvásár volt (én egy Merle könyvvel tértem haza). Voltak különböző táncestek (valami hastáncot jártak éppen a csajok az egyik képen a főépületben). Vasárnap pedig végképp majálisi hangulat lett. Sok házban tartottak ebédkor sütést, persze pénzért. A mi házunknál üvöltött a La Bamba, és 3 euróért adtak egy tál húst körettel és innivalóval. De nagyon babaadag volt. A barbecue viszont nagyon cuki ötlet volt. Sokan frizbiztek közben. Készül kép még a brazil ház hasonló rendezvényéről is. Este pedig nálunk állítólag horrorfilmet adtak. Képek jönnek hamarosan ... :)
Ez meg az
Megpróbálok néhány eseményt feleleveníteni az elmúlt időszakból, az biztos, hogy nem lesz teljes a kép.
Először is egyetemről, vizsgákról... túl vagyok két vizsgámon, melyek múlt hét csütörtökön voltak francia nyelvtanból és kultúrából. A másodiktól nem féltem túlságosan, mert az első negyedéves is elég jó lett nekem, másokéval ellentétben valahogy, pedig az én franciám a legócskább az egész csoportban (sok francia és film szakos van rajtam kívül). Az nyelvtan vizsga viszont nagyon félelmetes volt, de mint mindig nem tudtam rá időben rávenni magam a készülésre. Kb egy fél napot és éjszakát szántam az egész francia nyelvtan áttekintésére, ami azért nem kevés. A subjonctifot, ami nekem a legnehezebbnek tűnt, egész jól megtanultam, azóta használom is jó párszor. A többi viszont egy nagy káosznak tűnt. A reggel nyolcas vizsgámra végül 2 óra alvással érkeztem, először még a feladatok megértése is problémás volt franciául. Aztán valamit csak írtam. Sajnos volt benne egy fogalmazásos feladat. Egy-két oldalt kellett írni, teljesen szótár nélkül. Eddig még egy egyszerű sms megírásához is sokszor használtam szótárt... nagy sokként ért a feladat. Valamit azért írtam, de nagyon bizonytalan vagyok a végeredményben, remélem, hogy a csoport átlagszínvonala sem volt túl nagy, és nem nagyon buktat a tanár. Szerdán tudom meg az eredményeket. Múlt csütörtökön tudtam meg, hogy minden tárgyból lesz vizsga annak ellenére, hogy nem volt tanítás a sztrájk miatt, minden tárgyból jöttek a 2-300 oldalas olvasni valók, a beadandókkal... kezdtem kicsit reménytelennek látni a helyzetem. Ekkor eldöntöttük Diával, hogy ez így nem lesz jó, mert tőlünk Erasmusos diákoktól ezt nem várhatják el, hogy két hét alatt ilyen nagy anyagból felkészüljünk. Írtunk az otthoni erasmusos irodának, és belementek, hogy 6 tárgy helyett csak négyet teljesítsünk. Így a három erasmusos tárgyam, plusz az angol vizsgám, ami szerdán lesz, elég összességében. Angolból egy prezentációt kell tartnom szerdán a tanár előtt, mivel sztrájk van, más nem lehet ott. A Nabucco gázvezetékről fogok beszélni, és miután befejeztem a blogírást, el is kezdem :) Drága Csabi és Gellért küldtek nekem anyagot otthonról a FH-ból, így könnyebben meg tudom csinálni, mintha csak úgy nekiesnék. Tehát ha minden jól megy, és átmentem a francia vizsgán is, akkor kész leszek szerdán a vizsgákkal és jöhet a szünet. Ami nem lesz nagy változatosság, hiszen eddig is szünet volt.
Megvettem haza a jegyemet, most már biztos, hogy június 14-én megyek és busszal. Tehát 15-én hétfőn, vigyázz Magyarország! megyek haza. És sírjál Párizs, mert itt hagylak... de remélem nem örökre. Mostanra már otthonomnak tekintem a várost, minden kis piszkos ügyével, ronda idejével, ámde szép parkjaival, az örökké véget nem érő tavasszal, a változatos élettel.... megint rámjött az a hiányérzet érzés, hogy itt kell hagynom szeretett városom.
Hogy merre jártam az elmúlt több mint két hétben, míg nem írtam, nehéz lenne felsorolni, de azért pár "felvállalható" eseményt megemlítek :)
Voltam moziban háromszor. Egyszer a Coco avant Chanelt néztem meg, ami franciául volt ,de nagyrészt értettem. Közvetlenül a film után olyan folyékonyan ment a francia, hogy abba sem tudtam hagyni.... Aztán láttam az X-ment, angolul francia felirattal. Itt sokáig kerestem az identitásom, hogy melyiket figyeljem, mert az angol szövegértésem eléggé megkopott a félév során, viszont a francia felirat sokszor tele volt ismeretlen szavakkal. De szerencsére ez nem az a film, amihez nagyon elvont gondolatok kellenek :) Jó volt, annak ellenére, hogy sok rábeszélés után vettem rá magam, hogy elmenjek.
A harmadik film, pedig közvetlenül a múlt heti vizsgáim utáni este volt. Judittal mentem és Ildikóval, a Marriage de reves-t néztük meg. Olyan borzasztó volt a film, hogy az éjszakai két óra alvás miatt elaludtam a filmen és legalább 20 percig fel sem keltem. Nem ajánlom senkinek a filmet, csak ha sokat élt brit környezetben, csak angol humor van benne ugyanis. Ezek után a fáradság ellenére elmentem Djamellel egy bárba, ami a világ végén volt a Pere Lachaisetől nem messze, valójában a Belleville mellett, a Canal st Martin-nél. Na jól körbeírtam, hátha valaki aki e blog olvasója, ismeri Párizst ennyire. Fantasztikus volt a hely, élő soul zene volt egy egész zenekarral és két feka énekesnővel. Ott volt még Claire harmadiknak. Én csak ültem és hallgattam, Djamel és Claire pedig táncoltak ( ha valakit érdekel ez az a bár: http://www.bizzartclub.com/) . Aztán annyira fáradtak voltak, hogy elindultunk haza, ekkor megjelent Giovanni...Ő maradni akart, végül Djamel haza ment, Claire, Giovanni és én maradtunk. Nem láttam már Giovannit két hónapja, azt hittem, hogy megjött az esze, elég értelmesnek tűnt. Ami 30 éves létére normális kéne, hogy legyen, de nála nem az. Aztán Claire is hazament, maradtunk ketten Giovannival. Én hozzá voltam kötve, mivel a Belleville elég veszélyes éjszaka, és vele akartam hazajönni, mert ő a kolitól 3 percre lakik.... épp gondoltam, hogy lassan rávenném, hogy menjünk haza, de ő csak eltáncikált magában. Erre megjelentek a többiek, még három francia fiú a társaságból. Na itt egy kicsit azért zavarba jöttem, mert egy-két franciával még elbírok, de hogy fogok néggyel beszélni egyedüli lányként. De szerencsére nagyon aranyosak voltak. Kellemesen csalódtam bennük. És hihetetlen, de úgy fest, minél fáradtabb vagyok annál jobban megy a francia. Gondolom annál kevésbé gátlásos az ember minél fáradtabb. De lehet, hogy ezt már egyszer kifejtettem... Miután bezárt ez a fantasztikus hely reméltem Giovanni megadja magát és hazamegyünk. De nem... kellett keresni még egy nyitva tartó bárt. Aztán egy órával később az is bezárt. Ekkor már 3 óra körül volt. Én újramegkértem Giovannit, hogy menjünk haza, de ő továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy nem. Ha akarok menjek egyedül. Kedves... végül sétáltunk egy darabon, aztán Sylvain, az egyik francia, úgy döntött, hogy hazamegy. Csodák csodájára ő is arra lakik mint én, így hát taxiba ültünk és ő kifizette az én részemet is. Az első gavallér francia ismerősöm.
Meghatározó, ám de borzasztó élményem az elmúlt napokból a Rocky Horror Picture Show. Nem voltam tisztában azzal, hogy mit jelent az az előadás típus, amikor a nézőket bevonják a darabba. Bár sosem tudtam volna meg. Vannak részletek, amikre jobb ha nem térek ki. Az egész úgy kezdődött, hogy 5 fiatal francia színész mindenféle hülye maskarában előállt és érthetetlen dolgokat beszélt. Szó szerint semmit sem értettem abból amit beszlétek, pedig mostanra már úgy éreztem, hogy annyira tudok, hogy legalább a témát, bármilyen gyors és bármilyen elvont is legyen a beszéd, azért megtalálom. Az előadás lényege, hogy egy kicsi mozi teremben vetítik a filmet, ami egy vámpíros szexfilm. Kb ennek hívhatnám. Nagyon bugyuta és őrült. A vászon előtt pedig a színészek ugyanazt előadják élőben kicsit felturbózva ezzel-azzal. Ebből az első a rizs volt. A vásznon épp rizst szórtak az ifjú szerelmes párra, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy nem látok a rizstől, valóságos rizs tájfun vette kezdetét a teremben. Még a gatyám is tele lett rizzsel. Hát ekkor azt mondtam, hogy jó, ez még belefér. Elvégre is interaktív előadásról van szó. Eztán azonban, az ifjú pár nászútra indult, de bedöglött az autó, ha jól emlékszem és a zuhogó esőben eláztak. Az eső sajnos nem csak a vásznon volt. Körülbelül 2-3 liter hideg vizzel öntöttek le úgy, hogy mindenem csupa víz lett, és az előadásból még 2 óra volt hátra, valamint kint is dermesztően hideg volt, tekintve, hogy itt még csak tavasz elejét írunk, de már február eleje óta.
Nagyon mérges voltam Djamelre, aki elhívott a darabra. Alig vártam, hogy hazaérjek, és örültem, hogy nem lettem beteg.
Először is egyetemről, vizsgákról... túl vagyok két vizsgámon, melyek múlt hét csütörtökön voltak francia nyelvtanból és kultúrából. A másodiktól nem féltem túlságosan, mert az első negyedéves is elég jó lett nekem, másokéval ellentétben valahogy, pedig az én franciám a legócskább az egész csoportban (sok francia és film szakos van rajtam kívül). Az nyelvtan vizsga viszont nagyon félelmetes volt, de mint mindig nem tudtam rá időben rávenni magam a készülésre. Kb egy fél napot és éjszakát szántam az egész francia nyelvtan áttekintésére, ami azért nem kevés. A subjonctifot, ami nekem a legnehezebbnek tűnt, egész jól megtanultam, azóta használom is jó párszor. A többi viszont egy nagy káosznak tűnt. A reggel nyolcas vizsgámra végül 2 óra alvással érkeztem, először még a feladatok megértése is problémás volt franciául. Aztán valamit csak írtam. Sajnos volt benne egy fogalmazásos feladat. Egy-két oldalt kellett írni, teljesen szótár nélkül. Eddig még egy egyszerű sms megírásához is sokszor használtam szótárt... nagy sokként ért a feladat. Valamit azért írtam, de nagyon bizonytalan vagyok a végeredményben, remélem, hogy a csoport átlagszínvonala sem volt túl nagy, és nem nagyon buktat a tanár. Szerdán tudom meg az eredményeket. Múlt csütörtökön tudtam meg, hogy minden tárgyból lesz vizsga annak ellenére, hogy nem volt tanítás a sztrájk miatt, minden tárgyból jöttek a 2-300 oldalas olvasni valók, a beadandókkal... kezdtem kicsit reménytelennek látni a helyzetem. Ekkor eldöntöttük Diával, hogy ez így nem lesz jó, mert tőlünk Erasmusos diákoktól ezt nem várhatják el, hogy két hét alatt ilyen nagy anyagból felkészüljünk. Írtunk az otthoni erasmusos irodának, és belementek, hogy 6 tárgy helyett csak négyet teljesítsünk. Így a három erasmusos tárgyam, plusz az angol vizsgám, ami szerdán lesz, elég összességében. Angolból egy prezentációt kell tartnom szerdán a tanár előtt, mivel sztrájk van, más nem lehet ott. A Nabucco gázvezetékről fogok beszélni, és miután befejeztem a blogírást, el is kezdem :) Drága Csabi és Gellért küldtek nekem anyagot otthonról a FH-ból, így könnyebben meg tudom csinálni, mintha csak úgy nekiesnék. Tehát ha minden jól megy, és átmentem a francia vizsgán is, akkor kész leszek szerdán a vizsgákkal és jöhet a szünet. Ami nem lesz nagy változatosság, hiszen eddig is szünet volt.
Megvettem haza a jegyemet, most már biztos, hogy június 14-én megyek és busszal. Tehát 15-én hétfőn, vigyázz Magyarország! megyek haza. És sírjál Párizs, mert itt hagylak... de remélem nem örökre. Mostanra már otthonomnak tekintem a várost, minden kis piszkos ügyével, ronda idejével, ámde szép parkjaival, az örökké véget nem érő tavasszal, a változatos élettel.... megint rámjött az a hiányérzet érzés, hogy itt kell hagynom szeretett városom.
Hogy merre jártam az elmúlt több mint két hétben, míg nem írtam, nehéz lenne felsorolni, de azért pár "felvállalható" eseményt megemlítek :)
Voltam moziban háromszor. Egyszer a Coco avant Chanelt néztem meg, ami franciául volt ,de nagyrészt értettem. Közvetlenül a film után olyan folyékonyan ment a francia, hogy abba sem tudtam hagyni.... Aztán láttam az X-ment, angolul francia felirattal. Itt sokáig kerestem az identitásom, hogy melyiket figyeljem, mert az angol szövegértésem eléggé megkopott a félév során, viszont a francia felirat sokszor tele volt ismeretlen szavakkal. De szerencsére ez nem az a film, amihez nagyon elvont gondolatok kellenek :) Jó volt, annak ellenére, hogy sok rábeszélés után vettem rá magam, hogy elmenjek.
A harmadik film, pedig közvetlenül a múlt heti vizsgáim utáni este volt. Judittal mentem és Ildikóval, a Marriage de reves-t néztük meg. Olyan borzasztó volt a film, hogy az éjszakai két óra alvás miatt elaludtam a filmen és legalább 20 percig fel sem keltem. Nem ajánlom senkinek a filmet, csak ha sokat élt brit környezetben, csak angol humor van benne ugyanis. Ezek után a fáradság ellenére elmentem Djamellel egy bárba, ami a világ végén volt a Pere Lachaisetől nem messze, valójában a Belleville mellett, a Canal st Martin-nél. Na jól körbeírtam, hátha valaki aki e blog olvasója, ismeri Párizst ennyire. Fantasztikus volt a hely, élő soul zene volt egy egész zenekarral és két feka énekesnővel. Ott volt még Claire harmadiknak. Én csak ültem és hallgattam, Djamel és Claire pedig táncoltak ( ha valakit érdekel ez az a bár: http://www.bizzartclub.com/) . Aztán annyira fáradtak voltak, hogy elindultunk haza, ekkor megjelent Giovanni...Ő maradni akart, végül Djamel haza ment, Claire, Giovanni és én maradtunk. Nem láttam már Giovannit két hónapja, azt hittem, hogy megjött az esze, elég értelmesnek tűnt. Ami 30 éves létére normális kéne, hogy legyen, de nála nem az. Aztán Claire is hazament, maradtunk ketten Giovannival. Én hozzá voltam kötve, mivel a Belleville elég veszélyes éjszaka, és vele akartam hazajönni, mert ő a kolitól 3 percre lakik.... épp gondoltam, hogy lassan rávenném, hogy menjünk haza, de ő csak eltáncikált magában. Erre megjelentek a többiek, még három francia fiú a társaságból. Na itt egy kicsit azért zavarba jöttem, mert egy-két franciával még elbírok, de hogy fogok néggyel beszélni egyedüli lányként. De szerencsére nagyon aranyosak voltak. Kellemesen csalódtam bennük. És hihetetlen, de úgy fest, minél fáradtabb vagyok annál jobban megy a francia. Gondolom annál kevésbé gátlásos az ember minél fáradtabb. De lehet, hogy ezt már egyszer kifejtettem... Miután bezárt ez a fantasztikus hely reméltem Giovanni megadja magát és hazamegyünk. De nem... kellett keresni még egy nyitva tartó bárt. Aztán egy órával később az is bezárt. Ekkor már 3 óra körül volt. Én újramegkértem Giovannit, hogy menjünk haza, de ő továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy nem. Ha akarok menjek egyedül. Kedves... végül sétáltunk egy darabon, aztán Sylvain, az egyik francia, úgy döntött, hogy hazamegy. Csodák csodájára ő is arra lakik mint én, így hát taxiba ültünk és ő kifizette az én részemet is. Az első gavallér francia ismerősöm.
Meghatározó, ám de borzasztó élményem az elmúlt napokból a Rocky Horror Picture Show. Nem voltam tisztában azzal, hogy mit jelent az az előadás típus, amikor a nézőket bevonják a darabba. Bár sosem tudtam volna meg. Vannak részletek, amikre jobb ha nem térek ki. Az egész úgy kezdődött, hogy 5 fiatal francia színész mindenféle hülye maskarában előállt és érthetetlen dolgokat beszélt. Szó szerint semmit sem értettem abból amit beszlétek, pedig mostanra már úgy éreztem, hogy annyira tudok, hogy legalább a témát, bármilyen gyors és bármilyen elvont is legyen a beszéd, azért megtalálom. Az előadás lényege, hogy egy kicsi mozi teremben vetítik a filmet, ami egy vámpíros szexfilm. Kb ennek hívhatnám. Nagyon bugyuta és őrült. A vászon előtt pedig a színészek ugyanazt előadják élőben kicsit felturbózva ezzel-azzal. Ebből az első a rizs volt. A vásznon épp rizst szórtak az ifjú szerelmes párra, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy nem látok a rizstől, valóságos rizs tájfun vette kezdetét a teremben. Még a gatyám is tele lett rizzsel. Hát ekkor azt mondtam, hogy jó, ez még belefér. Elvégre is interaktív előadásról van szó. Eztán azonban, az ifjú pár nászútra indult, de bedöglött az autó, ha jól emlékszem és a zuhogó esőben eláztak. Az eső sajnos nem csak a vásznon volt. Körülbelül 2-3 liter hideg vizzel öntöttek le úgy, hogy mindenem csupa víz lett, és az előadásból még 2 óra volt hátra, valamint kint is dermesztően hideg volt, tekintve, hogy itt még csak tavasz elejét írunk, de már február eleje óta.
Nagyon mérges voltam Djamelre, aki elhívott a darabra. Alig vártam, hogy hazaérjek, és örültem, hogy nem lettem beteg.
Tűz
Tudom, nagyon sok idő telt el azóta, hogy írtam, és valójában sok minden történt velem, talán annyira sok is, hogy nem volt időm beszámolni róla.
Egy hete az egyik kollégiumi szoba, a mellettünk lévő Deutsch házban kiégett. Valószínűleg a szobában használt mikró okozhatta a tüzet. Épp este 9-10 körül jöttem haza valahonnan amikor látom, hogy az egész udvar tele tűzoltókkal és legalább 3 nagy tűzoltó autó is parkolt a kertben. Nóri és Judit szaladtak felém benti szabadidő ruhában, ami azért szokatlan, mert noha itt egymás között vagyunk, nem igen teszi ki egy lány sem a lábát az épületből "pamut naciban". Mesélik, hogy tűz van és a tűzoltók mindenkit kiküldtek. Másnap láttam csak, hogy melyik szobáról volt szó, készítettem arról is képet, meg az eseményről is. Állítólag az illető nem is tartózkodott a szobájában, viszont minden kárt ki kell majd fizetnie, mert mikrót nem lehet tartani
a szobában, épp emiatt. A vezetékek nem bírják. Azóta én sem használtam a vízforralómat és a hajszárítótól is félek. Az egész szoba kiégett és nem csoda, hogy ekkora erőkkel vonultak ki a pompier-ek, mert itt a padlótól kezdve minden csupa fa...
Egy hete az egyik kollégiumi szoba, a mellettünk lévő Deutsch házban kiégett. Valószínűleg a szobában használt mikró okozhatta a tüzet. Épp este 9-10 körül jöttem haza valahonnan amikor látom, hogy az egész udvar tele tűzoltókkal és legalább 3 nagy tűzoltó autó is parkolt a kertben. Nóri és Judit szaladtak felém benti szabadidő ruhában, ami azért szokatlan, mert noha itt egymás között vagyunk, nem igen teszi ki egy lány sem a lábát az épületből "pamut naciban". Mesélik, hogy tűz van és a tűzoltók mindenkit kiküldtek. Másnap láttam csak, hogy melyik szobáról volt szó, készítettem arról is képet, meg az eseményről is. Állítólag az illető nem is tartózkodott a szobájában, viszont minden kárt ki kell majd fizetnie, mert mikrót nem lehet tartani
a szobában, épp emiatt. A vezetékek nem bírják. Azóta én sem használtam a vízforralómat és a hajszárítótól is félek. Az egész szoba kiégett és nem csoda, hogy ekkora erőkkel vonultak ki a pompier-ek, mert itt a padlótól kezdve minden csupa fa...
2009. május 4., hétfő
Muszáj írni
Összefoglalom az elmúlt hét történéseit, hogy ne érje szó a ház elejét. Igazán nem történtek érdekes dolgok. Sajnos még nem gyógyultam meg, köszönöm az imádságokat azoktól, akik gondolnak rám. Lassanként azért úgy érzem meg fogok gyógyulni, és ehetek végre a finom francia sajtokból.
Kedden nem mentem egyetemre, mert nagyon rosszul voltam még, és egyre rosszabbul voltam lelkileg is, hogy mi lesz, ha ez egy súlyosabb betegség. Anyu végül felhívta a kórházi orvosát, aki ajánlott egy antibiotikumot, ami kifejezetten erre a betegségre való. Beszedtem, de a gyógyulás nem volt tökéletes, végül a helyi gyógyszertárból szereztem be még némi muníciót. Előre kiszótáraztam a szavakat, amik egy ilyen gyógyszertáras betegség megbeszélős szituációban előjöhetnek, de jól álltam a sarat. Ez volt a harmadik alkalom, hogy a gyógyszertárat orvosi rendelőnek néztem, és elmondtam mi a bajom, hogy arra adjanak valamit. Eddig működött. Egyszer egy kezdődő arcüreggyulladásom volt, másodszor pedig Levente, a férjem, szeme volt beteg a bretagne-i út alatt. Lehet, hogy nem gazdasági, hanem orvosi szaknyelv vizsgára kéne mennem inkább majd...
Szerdán Djamellel voltam a Bastillenál egy bárban, ahol ő ivott egy sört, én meg néztem, mivel nem mertem még vizet sem rendelni. Jól lefáradtam, a nem evés és a betegség annyira kivett az erőmből, hogy beszédes létemre egy épkézláb kérdés sem jutott eszembe, azon kívül, hogy hány évesek a testvérei. Ami nem számít túl érdekes beszédtémának, tekintve, hogy már elég "régi", itteni léptékkel mérve, az ismerettségünk ahhoz, hogy ezt tudjam.
Csütörtökön megkaptam az egyik beadandómat, amit franciára kellett írni, és az évvégi jegy 20%-át teszi ki. 19-es lett (a 20-as skálán). Persze csaltam, hiszen Djamel kijavította a helyesírási hibák 99%-át.... de nagyon örültem neki. Így a vizsgámat nem kell annyira jóra megírnom, hogy biztosan átmenjek. Suli után átmentem Djamelhez. Nagyon kis tiszta, normális lakása van. Sok agglegény megirigyelhetné, azt hittem, hogy egy koszos, büdős undormányt fogok látni, mint amilyen Giovannié volt, de kellemesen csalódtam. Bár szerintem ott létem előtt nem szellőztetett már vagy egy hónapja, de hát ritkán van otthon...
Hazakísért és elmentünk itt az egyik kolesz épület, az Arts et Metiers bulijába. 7 eurómba fájt, és a fáradság, amit már előtte éreztem, olyan erős volt, hogy semmit sem tudtam élvezni a buliból. Borzalmas volt. Leültem egy padra és 5 percenként új ember ült mellém. Az biztos, hogy ha valaki idekerül Párizsba, és főleg a kollégiumbam az első szó, amit jobb ha megtanul, az a dragueur. Ez a szótár szerint az utcán, szórakozóhelyen ismerkedő személyeket jelenti. Teljesen mindegy, hogy nappal van, vagy éjszaka, hogy bevásárlóközpontban, vagy parkban, vagy egy buliban vagy. Itt minden férfi minden helyet, és időt és főleg minden női személyt alkalmasnak tart arra, hogy elmenjen vele egy körre. Ez a legnyomdaképesebb kifejezés. A bulin maximum 10 percet ültem egy helyben és hárman jöttek oda. Olyanok, mint a legyek... a harmadik elég szimpatikus volt, kiderült, hogy azt tanulja, amit majd én szeretnék a CEU-n, helyes is volt és francia. De semmi értelme ezekkel leállni. Ráadásul megjelent Djamel a teremben, nem akartam szegényt megbántani, szóval otthagytam azt a franciát és mentem az én franciámhoz.
Másnap, szombaton elég rossz kedvem volt, és elmentem sétálni a Montsouris parkba, amiről már sokszor írtam. Ígérem teszek fel róla képeket majd, mert annyira szép.... egyedül voltam és leültem egy padra. Eltel 2 perc és egy nagy benga, rasztás néger odajött, hogy leülhet-e mellém. Hát jobb ötletem nem volt, azt mondtam, hogy igen. Nem gondoltam, hogy ez felkérés volt táncra, de még túl naív vagyok úgy látszik. Elkezdett nekem pampogni franciául, tudni kell, hogy a négereket értem meg legkevésbé, olyan furcsán beszélnek.... mondtam neki, hogy nem beszélek franciául. Ami azért nem teljesen igaz, de le akartam rázni. Azért megkérdeztem tud-e angolul. Azt mondja, hogy egy kicsit. Na pont ennyit tudott, hogy egy kicsit tud angolul, többet nem. Erre a következőt mondta, hogy nem kell ide nyelv, elég ha jelekből értjük egymást. Na itt már elkezdtem gondolkodni, a menekülési taktikámon. Szerencsére a park tele volt emberrel, reméltem, hogy egy hangos SOS-re nem hagyják, hogy bajom essen. Aztán kérte, hogy menjek vele a lakására... na mondom most aztán nagy bajban vagyok. Itt van egy két méter magas, 120 kilós óriás, akinek még a beszédét sem értem igazán, mi lesz most velem. De szerencsére annyira nyugodt és enervált fejet tudtam vágni, hogy valahogy sikerült elhajtanom, így érdeklődés híján...aztán gyorsan hazapucoltam. A mellettem lévő padon ülő öreg néni az egészet rémült arccal nézte végig. Az egyetlen vicces dolog az egészben az volt, hogy amerikainak nézett az ember. Na eddig amcsi még nem voltam, csak svéd és lengyel.
Szombaton bevásároltam az Auchanban és főztem magamnak. Ez volt az első igazi főzésem (leszámítva a porlevest és a bagett melegítést). Rizs natur csirkemellel volt a menü. Annyira örültem, hogy végre az unalmas babapiskótán (ami itt mellesleg boudoirs néven fut, ami fürdőszobát jelent régies szóval) kívül mást is ehettem.
Vasárnap egyetlen érdekes dolog történt, elmentünk Robival este a Saint Michelre. Itt sikeresen kivlasztottunk egy olyan helyet, ahol a 2 decis víz, amit ittam, 5 euró volt, azaz 1500 Ft...Robi söre pedig 3 ezer. Jók ezek a F1-es árak. Legközelebb nem hagyom, hogy valaki ilyen rossz dolgokba rángasson. Mindig meg kell nézni előre az árakat. Kint ültünk az utcán, hideg volt és a hideg vizet így meg sem ittam.
Kedden nem mentem egyetemre, mert nagyon rosszul voltam még, és egyre rosszabbul voltam lelkileg is, hogy mi lesz, ha ez egy súlyosabb betegség. Anyu végül felhívta a kórházi orvosát, aki ajánlott egy antibiotikumot, ami kifejezetten erre a betegségre való. Beszedtem, de a gyógyulás nem volt tökéletes, végül a helyi gyógyszertárból szereztem be még némi muníciót. Előre kiszótáraztam a szavakat, amik egy ilyen gyógyszertáras betegség megbeszélős szituációban előjöhetnek, de jól álltam a sarat. Ez volt a harmadik alkalom, hogy a gyógyszertárat orvosi rendelőnek néztem, és elmondtam mi a bajom, hogy arra adjanak valamit. Eddig működött. Egyszer egy kezdődő arcüreggyulladásom volt, másodszor pedig Levente, a férjem, szeme volt beteg a bretagne-i út alatt. Lehet, hogy nem gazdasági, hanem orvosi szaknyelv vizsgára kéne mennem inkább majd...
Szerdán Djamellel voltam a Bastillenál egy bárban, ahol ő ivott egy sört, én meg néztem, mivel nem mertem még vizet sem rendelni. Jól lefáradtam, a nem evés és a betegség annyira kivett az erőmből, hogy beszédes létemre egy épkézláb kérdés sem jutott eszembe, azon kívül, hogy hány évesek a testvérei. Ami nem számít túl érdekes beszédtémának, tekintve, hogy már elég "régi", itteni léptékkel mérve, az ismerettségünk ahhoz, hogy ezt tudjam.
Csütörtökön megkaptam az egyik beadandómat, amit franciára kellett írni, és az évvégi jegy 20%-át teszi ki. 19-es lett (a 20-as skálán). Persze csaltam, hiszen Djamel kijavította a helyesírási hibák 99%-át.... de nagyon örültem neki. Így a vizsgámat nem kell annyira jóra megírnom, hogy biztosan átmenjek. Suli után átmentem Djamelhez. Nagyon kis tiszta, normális lakása van. Sok agglegény megirigyelhetné, azt hittem, hogy egy koszos, büdős undormányt fogok látni, mint amilyen Giovannié volt, de kellemesen csalódtam. Bár szerintem ott létem előtt nem szellőztetett már vagy egy hónapja, de hát ritkán van otthon...
Hazakísért és elmentünk itt az egyik kolesz épület, az Arts et Metiers bulijába. 7 eurómba fájt, és a fáradság, amit már előtte éreztem, olyan erős volt, hogy semmit sem tudtam élvezni a buliból. Borzalmas volt. Leültem egy padra és 5 percenként új ember ült mellém. Az biztos, hogy ha valaki idekerül Párizsba, és főleg a kollégiumbam az első szó, amit jobb ha megtanul, az a dragueur. Ez a szótár szerint az utcán, szórakozóhelyen ismerkedő személyeket jelenti. Teljesen mindegy, hogy nappal van, vagy éjszaka, hogy bevásárlóközpontban, vagy parkban, vagy egy buliban vagy. Itt minden férfi minden helyet, és időt és főleg minden női személyt alkalmasnak tart arra, hogy elmenjen vele egy körre. Ez a legnyomdaképesebb kifejezés. A bulin maximum 10 percet ültem egy helyben és hárman jöttek oda. Olyanok, mint a legyek... a harmadik elég szimpatikus volt, kiderült, hogy azt tanulja, amit majd én szeretnék a CEU-n, helyes is volt és francia. De semmi értelme ezekkel leállni. Ráadásul megjelent Djamel a teremben, nem akartam szegényt megbántani, szóval otthagytam azt a franciát és mentem az én franciámhoz.
Másnap, szombaton elég rossz kedvem volt, és elmentem sétálni a Montsouris parkba, amiről már sokszor írtam. Ígérem teszek fel róla képeket majd, mert annyira szép.... egyedül voltam és leültem egy padra. Eltel 2 perc és egy nagy benga, rasztás néger odajött, hogy leülhet-e mellém. Hát jobb ötletem nem volt, azt mondtam, hogy igen. Nem gondoltam, hogy ez felkérés volt táncra, de még túl naív vagyok úgy látszik. Elkezdett nekem pampogni franciául, tudni kell, hogy a négereket értem meg legkevésbé, olyan furcsán beszélnek.... mondtam neki, hogy nem beszélek franciául. Ami azért nem teljesen igaz, de le akartam rázni. Azért megkérdeztem tud-e angolul. Azt mondja, hogy egy kicsit. Na pont ennyit tudott, hogy egy kicsit tud angolul, többet nem. Erre a következőt mondta, hogy nem kell ide nyelv, elég ha jelekből értjük egymást. Na itt már elkezdtem gondolkodni, a menekülési taktikámon. Szerencsére a park tele volt emberrel, reméltem, hogy egy hangos SOS-re nem hagyják, hogy bajom essen. Aztán kérte, hogy menjek vele a lakására... na mondom most aztán nagy bajban vagyok. Itt van egy két méter magas, 120 kilós óriás, akinek még a beszédét sem értem igazán, mi lesz most velem. De szerencsére annyira nyugodt és enervált fejet tudtam vágni, hogy valahogy sikerült elhajtanom, így érdeklődés híján...aztán gyorsan hazapucoltam. A mellettem lévő padon ülő öreg néni az egészet rémült arccal nézte végig. Az egyetlen vicces dolog az egészben az volt, hogy amerikainak nézett az ember. Na eddig amcsi még nem voltam, csak svéd és lengyel.
Szombaton bevásároltam az Auchanban és főztem magamnak. Ez volt az első igazi főzésem (leszámítva a porlevest és a bagett melegítést). Rizs natur csirkemellel volt a menü. Annyira örültem, hogy végre az unalmas babapiskótán (ami itt mellesleg boudoirs néven fut, ami fürdőszobát jelent régies szóval) kívül mást is ehettem.
Vasárnap egyetlen érdekes dolog történt, elmentünk Robival este a Saint Michelre. Itt sikeresen kivlasztottunk egy olyan helyet, ahol a 2 decis víz, amit ittam, 5 euró volt, azaz 1500 Ft...Robi söre pedig 3 ezer. Jók ezek a F1-es árak. Legközelebb nem hagyom, hogy valaki ilyen rossz dolgokba rángasson. Mindig meg kell nézni előre az árakat. Kint ültünk az utcán, hideg volt és a hideg vizet így meg sem ittam.
2009. április 29., szerda
Vélib en Hongrie
Úgy fest, hogy nem kell leírnom részletesen, hogy mi is az a Velib, hiszen drága jó fővárosom tervezi, hogy bevezeti a rendszert. Épp itt volt már az ideje. Főleg, mivel a bicikliket, melyet a rendszer használ Párizsban Magyarországon gyártják. Igazán hamarabb is eszükbe juthatott volna... Minden pontosan ugyanolyan lesz mint itt. A következő cikkben tehát részletesen feltárásra kerül a Vélib, azaz a közösségi biciklik ügye, amiről még az év elején franciául tartottam előadást.
Íme a cikk: http://www.origo.hu/auto/20090429-kerekparkolcsonzo-rendszert-terveznek-budapesten.html
Íme a cikk: http://www.origo.hu/auto/20090429-kerekparkolcsonzo-rendszert-terveznek-budapesten.html
2009. április 26., vasárnap
Újra itt
Kicsit nehéz szívvel jöttem el otthonról. Furcsa dolog ez nálam, szinte mindegy hogy hol vagyok nehezen szokom meg az új állapotom, helyem, de aztán nehezen válok meg tőle. Lehetséges, hogy sosem leszek nagy világpolgár. Egy hétig voltam otthon, körülbelül semmit sem csináltam. Leszámítva egy mozit és egy turi-körutat Adrival. A napok elteltek, én pedig megint itt találtam magam. Az otthon eltöltött idő egyenlege fagyi háromszor, fincsi húsleves anyutól, és egy gyomorrontással tarkított megfázás. Elég rossz volt betegen repülni. Mellettem idétlen francia fiúk ültek a repülőn, irtó erős piaszaggal, ami külön jót tett az émelygő gyomromnak. Eztán spórolás céljából nem a reptéri szokásos transzfer buszocskámmal, az Orly-busszal mentem, hanem egy helyi járattal, amire fél órát vártam, majd negyven megálló után másfél óra múlva meg is érkezett a célállomáshoz, ahonnan még haza kellett villamosoznom. Azt hiszem legközelebb nem ér nekem majd ennyit 4,7 euró spórolás. Kipakoltam gyorsan, aztán találkoztam Djamellel. Az időjárás borzalmas itt, hideg van és szürkeség. Napot még csak véletlenül se látni. Egy nagyon szép parkba mentünk el, ami talán még csodálatosabb, mint a Montsouris. Volt benne nagy tó, sziklák, fenyő erdő, ritka madarak, kilátó torony, vízesés minden amit csak egy parkban el lehet képzelni. Rosszalkodó francia gyerekek is voltak :) Aki tudja, hogy ez mit jelent nekem, az sajnálhat. Legközelebb napos időben fogok ellátogatni oda és viszek fényképezőgépet, hogy ti is láthassátok a szépséget kedves olvasóim.
2009. április 20., hétfő
5. nap
Saint Maloban ébredtünk utolsó reggelünkön. Szomorúsággal töltött el, hogy vége ennek a csodás utazásnak. Főleg a tenger hiányzik majd. A zúgása, a sokszínűsége és a félelmetessége, a végtelensége. Reggel kisétáltunk még a tengerpartra a szálló elé, készítettem is képet a szállóról (Les Acacias). Eztán elmentünk Saint Malo városházára (Hotel de Ville), ami gyakorlatilag egy vár a tengerparton, és ott található egy erőd is a vizen. Sétáltunk itt egy kicsit és elndultunk haza.
Majd kezdetét vette hosszú utunk haza Párizsba. Volt egy kis kalandunk a benzinkúttal útközben. Az üzemanyag kishíján elfogyott az úton, az autó azt írta ki, hogy már elfogyott a benzin és 0 km-t tudunk megtenni épp, mikor elértük a kutat. Nagyon ki voltunk idegileg, főleg én, hogy mi történik majd, ráadásul zuhogott az eső. Késő délután érkeztünk meg Párizsba, aztán este ettünk a mekiben az Hotel de Villenél. Egy időre elegem lett az amerikai étekből. Levi hazament én pedig összefutottam még Djamellel és ittunk valamit a Maraisban, még épp Happy Hour volt, így a kólám csak 600 Ft-ba került :)
Vasárnap reggel korán indult a gépünk haza Magyarországra. Verőfényes napsütés és csaknem nyári idő fogadott. Vicces volt, amikor télikabátban és a tescos rózsaszín pöttyös gumicsizmámban kiszálltam a 25 fokos Budapesten a repülőből.
Majd kezdetét vette hosszú utunk haza Párizsba. Volt egy kis kalandunk a benzinkúttal útközben. Az üzemanyag kishíján elfogyott az úton, az autó azt írta ki, hogy már elfogyott a benzin és 0 km-t tudunk megtenni épp, mikor elértük a kutat. Nagyon ki voltunk idegileg, főleg én, hogy mi történik majd, ráadásul zuhogott az eső. Késő délután érkeztünk meg Párizsba, aztán este ettünk a mekiben az Hotel de Villenél. Egy időre elegem lett az amerikai étekből. Levi hazament én pedig összefutottam még Djamellel és ittunk valamit a Maraisban, még épp Happy Hour volt, így a kólám csak 600 Ft-ba került :)
Vasárnap reggel korán indult a gépünk haza Magyarországra. Verőfényes napsütés és csaknem nyári idő fogadott. Vicces volt, amikor télikabátban és a tescos rózsaszín pöttyös gumicsizmámban kiszálltam a 25 fokos Budapesten a repülőből.
4. nap
Granville - Le Mont-Saint-Michel - Cancale - Saint Malo
Granvilleben elidőztünk még egy kicsit reggel, mert szerettük volna látni a partokat nappali fényben is. Éjszaka sokkal szebb volt. Innen utunk legturistásabb helyszíne felé vettük az irányt, a Mont-St-Michelhez mentünk. Mont-S.-M. egy hatalmas sziklasziget tetjén álló templom ( és kolostor) kis várossal, mely szintén a szigeten van. A sziklatömböt dagálykor ellepi a víz, sőt még az egyik parkolót is, ahol kilométer hosszan állnak az autók. Kísérteties hely. Leventének eszébe jutott egy nagyon hasonló hely, a Nils Holgersonban van egy jelenet, amikor egy város a tengerből felszínre jön a hold bizonyos állásakor, és ahhoz, hogy fent maradjon valakinek vennie kell valamit a város lakóitól. Nils kerül a kis várszigetre, de sajnos nincs pénze. Végül a vár elsüllyed egy drámai zenei aláfestés alatt. Körülbelül ez a várszerű sziget pont így néz ki. Négy kisebb múzeum van a székesegyházon kívül. Az egyik múzeumban bemutatják, hogy hogyan épült M.S.Michel évszázadról évszázadra. Egy nagy vízből nő ki a sziget. Pont úgy ábrázolják, hasonló zenével, mint a Nilsben. Egy másik múzeumban a tenger biológiáját mutatták be nagyon érdekesen. Aztán volt egy múzeum régi tárgyakkal, periszkóppal, és egy a lovagkori emlékekkel.
Be lehetett menni a kolostorba is. Ez nem volt olyan érdekes, de a kilátás pazar volt a hegy tetejéről.
Mont Saint Michel egy öbölben fekszik, melyet róla neveztek el, az egész öböl olyan mint egy hatalmas síkság, főleg apálykor. Végig autóztuk a partot és egy kis halászfaluba Cancalebe érkeztünk. A nyugodt, talán túl nyugodt falu a kagylótenyésztésről híres, készítettem is róla egy fotót. Innen a közeli Point de Grouin kilátóhelyhez utaztunk. Innen közelről lehet látni egy kis sziklaszigetet, amit csak csónakkal lehet megközelíteni, és hatalmas madárpopuláció él ott. Kár, hogy nem volt nálunk távcső.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)