2009. április 20., hétfő

4. nap

Granville - Le Mont-Saint-Michel - Cancale - Saint Malo


Granvilleben elidőztünk még egy kicsit reggel, mert szerettük volna látni a partokat nappali fényben is. Éjszaka sokkal szebb volt. Innen utunk legturistásabb helyszíne felé vettük az irányt, a Mont-St-Michelhez mentünk. Mont-S.-M. egy hatalmas sziklasziget tetjén álló templom ( és kolostor) kis várossal, mely szintén a szigeten van. A sziklatömböt dagálykor ellepi a víz, sőt még az egyik parkolót is, ahol kilométer hosszan állnak az autók. Kísérteties hely. Leventének eszébe jutott egy nagyon hasonló hely, a Nils Holgersonban van egy jelenet, amikor egy város a tengerből felszínre jön a hold bizonyos állásakor, és ahhoz, hogy fent maradjon valakinek vennie kell valamit a város lakóitól. Nils kerül a kis várszigetre, de sajnos nincs pénze. Végül a vár elsüllyed egy drámai zenei aláfestés alatt. Körülbelül ez a várszerű sziget pont így néz ki. Négy kisebb múzeum van a székesegyházon kívül. Az egyik múzeumban bemutatják, hogy hogyan épült M.S.Michel évszázadról évszázadra. Egy nagy vízből nő ki a sziget. Pont úgy ábrázolják, hasonló zenével, mint a Nilsben. Egy másik múzeumban a tenger biológiáját mutatták be nagyon érdekesen. Aztán volt egy múzeum régi tárgyakkal, periszkóppal, és egy a lovagkori emlékekkel.

Be lehetett menni a kolostorba is. Ez nem volt olyan érdekes, de a kilátás pazar volt a hegy tetejéről.

Mont Saint Michel egy öbölben fekszik, melyet róla neveztek el, az egész öböl olyan mint egy hatalmas síkság, főleg apálykor. Végig autóztuk a partot és egy kis halászfaluba Cancalebe érkeztünk. A nyugodt, talán túl nyugodt falu a kagylótenyésztésről híres, készítettem is róla egy fotót. Innen a közeli Point de Grouin kilátóhelyhez utaztunk. Innen közelről lehet látni egy kis sziklaszigetet, amit csak csónakkal lehet megközelíteni, és hatalmas madárpopuláció él ott. Kár, hogy nem volt nálunk távcső.

Este értünk Saint-Maloba a legdrágább szállásunkra. Ugyan a szobánk nem tengerparti kilátású volt, de Les Acacias nevű kis hotelünk saját tengerparti lejáróval rendelkezett. El tudtam volna tölteni ott egy egész életet. Épp a naplemente után értünk oda. A vacsoránkat (bagett és sajt) egy padon a tenger parton költöttük el. Nagyon romantikus lett volna, ha Levi nem fázik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése