Fontainebleau

Az elmúlt hétvégén, április 5-én szombaton, kirándulást szerveztem Fontainebleauba. A Párizstól vonattal egy órányira található kis helyes, vidéki városba látogattunk, ahol egy hatalmas, Versailles szépségével vetekedő, kastély áll. Nagyon vicces volt az egész szervezkedés. Nem nagyon szerveztem eddig én még semmit, sem otthon sem itt. Pár nappal a "túra" előtt írtam facebookon az összes helyi magyarnak, hogy ki akar jöjjön, a lényeg, hogy én ne menjek egyedül. Ha jól emlékszem végül nyolcan voltunk, velem együtt, ami nagy létszámnak mondható. Nem tudom, hogy mennyire köszönhető a személyes vonzerőmnek, vagy a résztvevők lelkiismeretének, hogy eljöttek. Mindenesetre nagy szó ez, hiszen a szombat éjszakai bulit (ami ráadásul a Deutschben volt) követően, sokan 2-3 óra alvással keltek útra. Természetesen a megbeszélt indulási időpontra szinte senki sem ért oda (leszámítva Robit és Zsókát), még mi sem voltunk ott Nórival. De hát szegény Nóri nem tudott felkelni :) Igaz Nóri?! Én sem voltam túl fitt, 3 órát aludtam végül. Ha nem én szerveztem volna a kirándulást, valószínűleg Nórival egyetemben reggel arra a döntésre jutottunk volna, hogy inkább alszunk délig, mint minden nap.

Nagyon helyes kis városka Fonatinebleau, tele kis vidéki francia házakkal. Jó volt látni a nyugalmat és a kedvességet, amit a város árasztott magából. Itt Párizsban nekem sokszor olyan érzésem van, mintha budapesti lennék. Minden elérhető távolságban, hétvégén is, de az emberek nem olyanok mint otthon. Kicsit Gödöt és az otthonomat juttatta eszembe Fontainebleau. Azt hiszem a fővárosok nem nekem valók, szeretem őket, de jobb a közelükben, mint bennük élni.
A kastélyt gyorsan letudtuk. Mint ahogy azt egy iskolai csapat szokta, de nem bánom, mert olyan fáradt volt mindenki, hogy nem lett volna kedvem nekem sem francia szövegeket olvasni. Ami még nagyon tetszett, hogy aránylag kevés volt a turista, főként franciák voltak rajtunk kívül, és nem kellett tülekedni azért, hogy lássunk valamit is. A WC-s néni pedig ékszereket készített. Egész kincsesbánya lapult a fiókos íróasztalában, amin a pénzt szedte. Egy percig még irigykedtem is rá:)
Teszek fel néhány képet az útról, a kastélyról, a városkáról, a házakról....