A fontainebleaui kirándulás óta lassan eltelt egy hét. Azóta sok minden történt, amiről időm és ambíció híján, hozzám képest "táviratiasabb" stílusban fogok beszámolni.
Hétfőn lázasan nekikezdtem a francia beadandómnak. Úgy volt, hogy este Djamel barátommal találkozom, de egy poppin táncóra fontosabb volt nálam :( Így volt időm bőven írni a francia dolgozatot. A feladat az volt, hogy írjunk egy kitalált történetet az eddig tanult nyelvtannal fűszerezve. Hihetetlen, hogy mennyire nincs fantiáziám, alapvetően a sok időbe nem is maga a francia nyelvtan megfejtése, hanem a történet kitalálása telt. Még kedden is azt a két oldalt írtam. Végül egy romantikusnak éppenséggel nem mondható, Robi szerint önéletrajzi ihletűsű "mű" került ki a kezeim közül. A történet lényege, hogy egy házaspár a sztori elején veszekszik, majd a férj a nappaliban tölti az éjszakát, és reggelre meghal. A nő pedig végig éli az életét, mint aki előtt lepereg halála előtt az összes fontos esemény, amit megélt. Ha valaki tud franciául, és jót akar nevetni, annak elküldöm szívesen e-mailben. Az ötlet egy része Levitől (a férjemtől) származik. Nem tudtam ugyanis, hogy min vesztek össze, mármint a történetbeli házaspár. A férjem a szappant javasolta. Kapcsolatunk elején közösen olvastuk el A szerelem a kolera idején-t és abból kölcsönöztem a jelenetet.
A dolgozat tehát keddre kész lett, este pedig Djamellel találkoztam végre, aki elolvasta és kijavította a fogalmazást. Szerencsére nem nevett ki annyira, de miután kijavította, alig lehetett látni az írást a hibáktól :)
... sétáltunk négy órát a városban és csak franciául beszélgettünk. Rendes tőle, hogy a könnyebb kommunikációért (angol társalgás) nem adja fel azt az elvét, hogy megtanuljak rendesen franciául. Este 11 körül beültünk egy étteremféleségbe, a Maraisban. Ez elvileg a helyi meleg negyed. Párizs amúgy is tele van velük. Itt mindenki gyanúba keveredik épp emiatt. Több barátomtól hallottam, hogy hasonló nemű járókelők, kollegák megkörnyékezték őket. Tanulságos volt mindenesetre a Marais, azt már tudom, hogy nem szeretem. És nem csak emiatt. Az étterem WC-jében a nők a Barbie a férfiak a Ken feliratú helyiségbe mehettek be....
Éjszaka értem haza. Ekkor már úgy tudtam, hogy másnap, azaz szerdán van egyetem, mert vége a blocagenak. Mivel eredeti félév eleji beosztás szerint nekem szerdán kiselőadást kellett volna tartanom a Nabucco vezetékről eu-s angolon, kicsit ideges voltam, hogy mi lesz, ha lesz óra, nekem meg nincs kiselőadásom. Azért a kudarc lehetőségével dacolva jól éreztem magam kedd este, és terveim szerint szerdán reggel 6-7 körül fel akartam kelni, hogy a dálután 2 órakor kezdődő órámra készen legyek az előadással. Természetesen nem tudtam felkelni. Azt a stratégiát választottam, hogy alszom :) és nem megyek be órára. Hiába, a közgázon nevelkedtem. Mikor felkeltem kaptam egy üzenetet Diától, hogy mégis blocage van, ami azt jelenti, hogy elmaradt az órám. Na hát mondanom sem kell, ez volt aztán a jó hír. Nagyon kellemes érzés, mikor az ember cselekedete később helyesnek bizonyul.
Este színházban voltam Djamellel. Jól elkéstem, így majdnem elkéstünk. Úgy fogalmaznék, hogy voltak olyan jelenetek amiket értettem, de a másfél órás színdarab annyira leszívta az agyam, hogy utána már csak angolul tudtam beszélni sajnos. Egy nagyobb sétát követően megint éjszaka értem haza. Azt hiszem már nem félek éjfélkor a Cheteleten. Igazi párizsi lány lettem :)
Hétfőn lázasan nekikezdtem a francia beadandómnak. Úgy volt, hogy este Djamel barátommal találkozom, de egy poppin táncóra fontosabb volt nálam :( Így volt időm bőven írni a francia dolgozatot. A feladat az volt, hogy írjunk egy kitalált történetet az eddig tanult nyelvtannal fűszerezve. Hihetetlen, hogy mennyire nincs fantiáziám, alapvetően a sok időbe nem is maga a francia nyelvtan megfejtése, hanem a történet kitalálása telt. Még kedden is azt a két oldalt írtam. Végül egy romantikusnak éppenséggel nem mondható, Robi szerint önéletrajzi ihletűsű "mű" került ki a kezeim közül. A történet lényege, hogy egy házaspár a sztori elején veszekszik, majd a férj a nappaliban tölti az éjszakát, és reggelre meghal. A nő pedig végig éli az életét, mint aki előtt lepereg halála előtt az összes fontos esemény, amit megélt. Ha valaki tud franciául, és jót akar nevetni, annak elküldöm szívesen e-mailben. Az ötlet egy része Levitől (a férjemtől) származik. Nem tudtam ugyanis, hogy min vesztek össze, mármint a történetbeli házaspár. A férjem a szappant javasolta. Kapcsolatunk elején közösen olvastuk el A szerelem a kolera idején-t és abból kölcsönöztem a jelenetet.
A dolgozat tehát keddre kész lett, este pedig Djamellel találkoztam végre, aki elolvasta és kijavította a fogalmazást. Szerencsére nem nevett ki annyira, de miután kijavította, alig lehetett látni az írást a hibáktól :)
... sétáltunk négy órát a városban és csak franciául beszélgettünk. Rendes tőle, hogy a könnyebb kommunikációért (angol társalgás) nem adja fel azt az elvét, hogy megtanuljak rendesen franciául. Este 11 körül beültünk egy étteremféleségbe, a Maraisban. Ez elvileg a helyi meleg negyed. Párizs amúgy is tele van velük. Itt mindenki gyanúba keveredik épp emiatt. Több barátomtól hallottam, hogy hasonló nemű járókelők, kollegák megkörnyékezték őket. Tanulságos volt mindenesetre a Marais, azt már tudom, hogy nem szeretem. És nem csak emiatt. Az étterem WC-jében a nők a Barbie a férfiak a Ken feliratú helyiségbe mehettek be....
Éjszaka értem haza. Ekkor már úgy tudtam, hogy másnap, azaz szerdán van egyetem, mert vége a blocagenak. Mivel eredeti félév eleji beosztás szerint nekem szerdán kiselőadást kellett volna tartanom a Nabucco vezetékről eu-s angolon, kicsit ideges voltam, hogy mi lesz, ha lesz óra, nekem meg nincs kiselőadásom. Azért a kudarc lehetőségével dacolva jól éreztem magam kedd este, és terveim szerint szerdán reggel 6-7 körül fel akartam kelni, hogy a dálután 2 órakor kezdődő órámra készen legyek az előadással. Természetesen nem tudtam felkelni. Azt a stratégiát választottam, hogy alszom :) és nem megyek be órára. Hiába, a közgázon nevelkedtem. Mikor felkeltem kaptam egy üzenetet Diától, hogy mégis blocage van, ami azt jelenti, hogy elmaradt az órám. Na hát mondanom sem kell, ez volt aztán a jó hír. Nagyon kellemes érzés, mikor az ember cselekedete később helyesnek bizonyul.
Este színházban voltam Djamellel. Jól elkéstem, így majdnem elkéstünk. Úgy fogalmaznék, hogy voltak olyan jelenetek amiket értettem, de a másfél órás színdarab annyira leszívta az agyam, hogy utána már csak angolul tudtam beszélni sajnos. Egy nagyobb sétát követően megint éjszaka értem haza. Azt hiszem már nem félek éjfélkor a Cheteleten. Igazi párizsi lány lettem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése