Kertművészet

Minden napra egy művészet. Ezt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek. A mi kis kertünk, itt a Deutschben, sok francia "művész bolond" paradicsoma. Legalábbis ezt kell, hogy gondoljam, hiszen gyakran kelünk Nórival furcsa zajokra. Kétségkívül a leghangosabbak a táncos performance előadói voltak. Az eset a következő volt. Egy éjszakai buli után (talán 3-4 felé feküdhettünk le Nórival aludni, mint mindig, mint ahogy ma is fogok) reggel 11-kor! valami hatalmas hangzavar jött az ablakunk alól, és furcsa fehér ruhás francia fiúkák mászkáltak a szobánk ablakától fél méterre lévő fa ágon. Elkezdődött a próba, de hogy miért olyan korán, amikor szombat reggel minden kollégista, tudvalevően az előző éjszaka gyötrelmeit próbálja elfelejteni.
Az előadásból felvettem egy kis jelenetet, amit nem volt túl nehéz elkészíteni a szobánk ablakából. Azt hiszem a zene és az idióta előadás kellően érzékelteti, hogy miért voltunk oly feldúltak, mikor az üvöltő francia aláfestő zenére keltünk. Kinéztem az ablakon pizsiben, és az egyik fára mászó francia srác édesen mosolygott. Azt hiszem én nem mosolyogtam rá...
Egy másik reggel egy csöndesebb művészcsoport látványa fogadott minket. Egy egész csapat rajzoló fiatal. Egész nap ültek a füvön, vagy álltak és rajzoltak valamit, mindannyian ugyanazt. Sajnos nem tudtuk megállapítani, hogy pontosan mi volt az. A következő reggel pedig egy csapat fiatal keringőzött a füvön tanár vezényletével. Erről nem készült kép tánc közben, mert láttam, hogy nagyon sasolják az ablakot, és nem akartam paparazzit játszani. A kép, amin csak úgy álldogállnak az emberek, az róluk készült.