5. nap

Saint Maloban ébredtünk utolsó reggelünkön. Szomorúsággal töltött el, hogy vége ennek a csodás utazásnak. Főleg a tenger hiányzik majd. A zúgása, a sokszínűsége és a félelmetessége, a végtelensége. Reggel kisétáltunk még a tengerpartra a szálló elé, készítettem is képet a szállóról (Les Acacias). Eztán elmentünk Saint Malo városházára (Hotel de Ville), ami gyakorlatilag egy vár a tengerparton, és ott található egy erőd is a vizen. Sétáltunk itt egy kicsit és elndultunk haza.
Majd kezdetét vette hosszú utunk haza Párizsba. Volt egy kis kalandunk a benzinkúttal útközben. Az üzemanyag kishíján elfogyott az úton, az autó azt írta ki, hogy már elfogyott a benzin és 0 km-t tudunk megtenni épp, mikor elértük a kutat. Nagyon ki voltunk idegileg, főleg én, hogy mi történik majd, ráadásul zuhogott az eső. Késő délután érkeztünk meg Párizsba, aztán este ettünk a mekiben az Hotel de Villenél. Egy időre elegem lett az amerikai étekből. Levi hazament én pedig összefutottam még Djamellel és ittunk valamit a Maraisban, még épp Happy Hour volt, így a kólám csak 600 Ft-ba került :)
Vasárnap reggel korán indult a gépünk haza Magyarországra. Verőfényes napsütés és csaknem nyári idő fogadott. Vicces volt, amikor télikabátban és a tescos rózsaszín pöttyös gumicsizmámban kiszálltam a 25 fokos Budapesten a repülőből.