Vasárnap sokat sétáltunk Levivel a városban (Place Pigalle, Opera stb.) olyan helyeken, ahol korábban, a nászúton, még nem jártunk. A hétfőt kellően ellustálkodtuk, mivel tudtuk hogy a hét hátralevő részében rengeteg látnivalónk lesz. Kiültünk a Montsouris parkba torpedózni...
Kedd reggel nagy izgalommal keltünk fel, mert nem lehetett előre tudni, hogy hogy sikerült a netes autóbérlésünk. Könnyen megtaláltuk az irodát a Gare de Lyonon, de autó nem volt. Végül egy kategóriával jobbat kaptunk (annak akinek ez érdekes: Citroen C4, 1.6-os motorral). Egy kis helyes bordó autó, ami még gyors is, és nagyon jó kis francia rádiókat lehet hallgatni benne, ha a 'sofőr" engedi.
Körülbelül dél volt mire el tudtunk indulni Párizsból. Első célpontunk Rouen. Mivel ekkor még nem voltunk igazán képben, hogy Normandiában milyen az építészeti stílus, az első érdekes házhoz már odaküldtem Levit pózolni. Aztán beljebb mentünk egy utcával és láttuk, hogy az összes ház ilyen, sőt az összes ház ilyen az egész megyében... Nagyon helyes városka. Szokásunkhoz híven a McDonald'sban ettünk, és néztük, hogy mit esznek azok, akiknek van pénze. Frites et Moules, azaz sültkrumplit kagylóval. Szinte minden étterem menüsorában szerepel, a legelterjedtebb étel errefelé. Ha már itt tartunk a Cidres (almabor) és a Calvados (rövid ital) is erről a vidékről származik. És ami még nekem is elindítja a fantáziám: a Camambert. A legenda szerint innen, Camambert településről származik a sajt eredetileg.
Rouenben a székesegyházon kívül további két kisebb templomot (magyar léptékben ezek is óriásiak) néztünk meg.
Hosszabb utazás után (a GPS-nek köszönhetően) elértük éjszakai uticélunk: Étretatot, mely egy picúrka kis település a tengerparton. A tenger hatalmas sziklái tanúskodnak a természet erejéről. Mikor elfoglaltuk szállásunkat (Hotel Angleterreben) egyből felmásztunk a falu jobb oldalán található sziklafalra. Alig tudtunk betelni a látvánnyal.
Az éjszaka érdekesen alakult. Hamar aludni tértünk, mivel hulla fáradtak voltunk. Az éjjel zuhogott az eső, és többször felriadtunk egy-egy nagyobb villámra. Körülbelül fél öt lehetett, amikor egy hatalmasat szólt a villám, és beindult a tűzriasztó. Először azt hittem, hogy csak valamilyen lopás riasztó, amit a villám hozott működésbe. Levente rá is akart beszélni, hogy aludjunk vissza, majd ki kapcsolják. Engem azonban nagyon nyugtalanított a sziréna. Kimerészkedtem a folyosóra és láttam, hogy mindenki megy le a szobájából, és a recepciós hölgy mondja nekem franciául, hogy mindenki hagyja el a szobáját. Az összes vendég (max. 10 ember) a reggeliző helyiségbe gyülekezett. Természetesen csak mi voltunk külföldiek, mindenki más francia. Próbáltam koncentrálni, hogy miről van szó. Az kiderült, hogy belecsapott a villám a hotelbe, de nem ég semmi. Várnunk kellett egy darabig, a recepciós elég tanácstalan volt, hogy mi legyen. Végül mindenkit visszaküldött aludni, a vihar közben elmúlt. Reggel szerettük volna bankkártyával kifizetni a szállást, de nem tudtuk, mert sok elektronikus berendezést tönkretett a villám. Képeket a következő bejegyzésben lehet látni Rouenről és Étretatról.
Kedd reggel nagy izgalommal keltünk fel, mert nem lehetett előre tudni, hogy hogy sikerült a netes autóbérlésünk. Könnyen megtaláltuk az irodát a Gare de Lyonon, de autó nem volt. Végül egy kategóriával jobbat kaptunk (annak akinek ez érdekes: Citroen C4, 1.6-os motorral). Egy kis helyes bordó autó, ami még gyors is, és nagyon jó kis francia rádiókat lehet hallgatni benne, ha a 'sofőr" engedi.
Körülbelül dél volt mire el tudtunk indulni Párizsból. Első célpontunk Rouen. Mivel ekkor még nem voltunk igazán képben, hogy Normandiában milyen az építészeti stílus, az első érdekes házhoz már odaküldtem Levit pózolni. Aztán beljebb mentünk egy utcával és láttuk, hogy az összes ház ilyen, sőt az összes ház ilyen az egész megyében... Nagyon helyes városka. Szokásunkhoz híven a McDonald'sban ettünk, és néztük, hogy mit esznek azok, akiknek van pénze. Frites et Moules, azaz sültkrumplit kagylóval. Szinte minden étterem menüsorában szerepel, a legelterjedtebb étel errefelé. Ha már itt tartunk a Cidres (almabor) és a Calvados (rövid ital) is erről a vidékről származik. És ami még nekem is elindítja a fantáziám: a Camambert. A legenda szerint innen, Camambert településről származik a sajt eredetileg.
Rouenben a székesegyházon kívül további két kisebb templomot (magyar léptékben ezek is óriásiak) néztünk meg.
Hosszabb utazás után (a GPS-nek köszönhetően) elértük éjszakai uticélunk: Étretatot, mely egy picúrka kis település a tengerparton. A tenger hatalmas sziklái tanúskodnak a természet erejéről. Mikor elfoglaltuk szállásunkat (Hotel Angleterreben) egyből felmásztunk a falu jobb oldalán található sziklafalra. Alig tudtunk betelni a látvánnyal.
Az éjszaka érdekesen alakult. Hamar aludni tértünk, mivel hulla fáradtak voltunk. Az éjjel zuhogott az eső, és többször felriadtunk egy-egy nagyobb villámra. Körülbelül fél öt lehetett, amikor egy hatalmasat szólt a villám, és beindult a tűzriasztó. Először azt hittem, hogy csak valamilyen lopás riasztó, amit a villám hozott működésbe. Levente rá is akart beszélni, hogy aludjunk vissza, majd ki kapcsolják. Engem azonban nagyon nyugtalanított a sziréna. Kimerészkedtem a folyosóra és láttam, hogy mindenki megy le a szobájából, és a recepciós hölgy mondja nekem franciául, hogy mindenki hagyja el a szobáját. Az összes vendég (max. 10 ember) a reggeliző helyiségbe gyülekezett. Természetesen csak mi voltunk külföldiek, mindenki más francia. Próbáltam koncentrálni, hogy miről van szó. Az kiderült, hogy belecsapott a villám a hotelbe, de nem ég semmi. Várnunk kellett egy darabig, a recepciós elég tanácstalan volt, hogy mi legyen. Végül mindenkit visszaküldött aludni, a vihar közben elmúlt. Reggel szerettük volna bankkártyával kifizetni a szállást, de nem tudtuk, mert sok elektronikus berendezést tönkretett a villám. Képeket a következő bejegyzésben lehet látni Rouenről és Étretatról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése