Mielőtt bármit is írnék megmutatom hol is élek én, Madame Boulevard Jourdan.
A Citéu, ahogy itt mindenki mondja egy hatalmas kollégiumpark, olyasmi mint egy kisebb falu szép házakkal. Körülbelül 40 házban több, mint 130 nemzetből érkeznek ide egyetemisták, hogy Párizs valamelyik egyetemén, vagy grandes écolesjében tanuljanak, valamint több fiatal kutató is él a kollégiumvárosban. Azt, hogy pontosan mennyien lehetünk, azt nem tudom, de nemrég azt hallottam, hogy 6000 diák lakik egyszerre itt. A kollégium rendszere röviden úgy néz ki, hogy a legtöbb ház egy-egy nemzet háza pl. van argentín, brazil, kanadai, marokkói, kambodzsai, indiai, brit, dán és még sorolhatnám, ezen kívül pedig vannak házak, melyeket emberekről neveztek el, mint az enyémet is: a Deutsch de la Meurthe, amely a kollégium alapítójáról kapta a nevét. Ez az első épület, melyet még 1920-ban építettek. Később szeretnék majd részletesebben is írni a kollégium történetéről. Magyar ház sajnos nincsen, és "meglepő" módon nem találtam olyan házat, mely a "keleti blokkból" került volna ki. A magyarok a Párizsi Magyar Intézet segítségével kerülnek ide, leginkább a holland házba, a Victor Lyonba és az én házamba.
Az épületek egy hatalmas parkban vannak, mely a Boulevard Jourdan-en terül el nagyon hosszan. Az egyik végétől a másikig míg elsétálok, a csaknem három villamosmegállót magába foglaló hosszúságon, több mint negyed órába telik. A középpontban a Maison Internationale áll. A park tele van tenisz pályákkal, foci pályákkal, fákkal, növényekkel, kertekkel, mező nagyságú gyeppel. Sokszor úgy érzem, mintha nem is a zsúffolt, koszos Párizsban lennék, hanem azon belül egy kis szigeten, mely egyszerre a nyugalom szigete, és a nyüzsgésé, mind kettő fontos velejárója az itteni létnek.
Az első képen a főépület (Maison Internationale) áll, körülbelül megérkezésem után nem sokkal, még zord, télies időben, januárban készült a fotó. Na de már az új sapkámban virítok (tekintve, hogy az előző kettőt ugyanazzal a módszerrel hagytam el a metrón egy hét alatt). A Maison Internationaleban van a könyvtár és a CROUS, amiről inkább később írok. A lényeg, hogy itt lehet enni.
A következő kép a Maison Internationalelal szemközt található főbejárat és az ott lévő Honnorat nevű lakó épület. Aztán láthattok egy
képet a főbejáratról is.
A Citéu, ahogy itt mindenki mondja egy hatalmas kollégiumpark, olyasmi mint egy kisebb falu szép házakkal. Körülbelül 40 házban több, mint 130 nemzetből érkeznek ide egyetemisták, hogy Párizs valamelyik egyetemén, vagy grandes écolesjében tanuljanak, valamint több fiatal kutató is él a kollégiumvárosban. Azt, hogy pontosan mennyien lehetünk, azt nem tudom, de nemrég azt hallottam, hogy 6000 diák lakik egyszerre itt. A kollégium rendszere röviden úgy néz ki, hogy a legtöbb ház egy-egy nemzet háza pl. van argentín, brazil, kanadai, marokkói, kambodzsai, indiai, brit, dán és még sorolhatnám, ezen kívül pedig vannak házak, melyeket emberekről neveztek el, mint az enyémet is: a Deutsch de la Meurthe, amely a kollégium alapítójáról kapta a nevét. Ez az első épület, melyet még 1920-ban építettek. Később szeretnék majd részletesebben is írni a kollégium történetéről. Magyar ház sajnos nincsen, és "meglepő" módon nem találtam olyan házat, mely a "keleti blokkból" került volna ki. A magyarok a Párizsi Magyar Intézet segítségével kerülnek ide, leginkább a holland házba, a Victor Lyonba és az én házamba.
Az épületek egy hatalmas parkban vannak, mely a Boulevard Jourdan-en terül el nagyon hosszan. Az egyik végétől a másikig míg elsétálok, a csaknem három villamosmegállót magába foglaló hosszúságon, több mint negyed órába telik. A középpontban a Maison Internationale áll. A park tele van tenisz pályákkal, foci pályákkal, fákkal, növényekkel, kertekkel, mező nagyságú gyeppel. Sokszor úgy érzem, mintha nem is a zsúffolt, koszos Párizsban lennék, hanem azon belül egy kis szigeten, mely egyszerre a nyugalom szigete, és a nyüzsgésé, mind kettő fontos velejárója az itteni létnek.
Az első képen a főépület (Maison Internationale) áll, körülbelül megérkezésem után nem sokkal, még zord, télies időben, januárban készült a fotó. Na de már az új sapkámban virítok (tekintve, hogy az előző kettőt ugyanazzal a módszerrel hagytam el a metrón egy hét alatt). A Maison Internationaleban van a könyvtár és a CROUS, amiről inkább később írok. A lényeg, hogy itt lehet enni.
A következő kép a Maison Internationalelal szemközt található főbejárat és az ott lévő Honnorat nevű lakó épület. Aztán láthattok egy
képet a főbejáratról is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése