Vélib en Hongrie

Úgy fest, hogy nem kell leírnom részletesen, hogy mi is az a Velib, hiszen drága jó fővárosom tervezi, hogy bevezeti a rendszert. Épp itt volt már az ideje. Főleg, mivel a bicikliket, melyet a rendszer használ Párizsban Magyarországon gyártják. Igazán hamarabb is eszükbe juthatott volna... Minden pontosan ugyanolyan lesz mint itt. A következő cikkben tehát részletesen feltárásra kerül a Vélib, azaz a közösségi biciklik ügye, amiről még az év elején franciául tartottam előadást.
Íme a cikk: http://www.origo.hu/auto/20090429-kerekparkolcsonzo-rendszert-terveznek-budapesten.html

Újra itt

Kicsit nehéz szívvel jöttem el otthonról. Furcsa dolog ez nálam, szinte mindegy hogy hol vagyok nehezen szokom meg az új állapotom, helyem, de aztán nehezen válok meg tőle. Lehetséges, hogy sosem leszek nagy világpolgár. Egy hétig voltam otthon, körülbelül semmit sem csináltam. Leszámítva egy mozit és egy turi-körutat Adrival. A napok elteltek, én pedig megint itt találtam magam. Az otthon eltöltött idő egyenlege fagyi háromszor, fincsi húsleves anyutól, és egy gyomorrontással tarkított megfázás. Elég rossz volt betegen repülni. Mellettem idétlen francia fiúk ültek a repülőn, irtó erős piaszaggal, ami külön jót tett az émelygő gyomromnak. Eztán spórolás céljából nem a reptéri szokásos transzfer buszocskámmal, az Orly-busszal mentem, hanem egy helyi járattal, amire fél órát vártam, majd negyven megálló után másfél óra múlva meg is érkezett a célállomáshoz, ahonnan még haza kellett villamosoznom. Azt hiszem legközelebb nem ér nekem majd ennyit 4,7 euró spórolás. Kipakoltam gyorsan, aztán találkoztam Djamellel. Az időjárás borzalmas itt, hideg van és szürkeség. Napot még csak véletlenül se látni. Egy nagyon szép parkba mentünk el, ami talán még csodálatosabb, mint a Montsouris. Volt benne nagy tó, sziklák, fenyő erdő, ritka madarak, kilátó torony, vízesés minden amit csak egy parkban el lehet képzelni. Rosszalkodó francia gyerekek is voltak :) Aki tudja, hogy ez mit jelent nekem, az sajnálhat. Legközelebb napos időben fogok ellátogatni oda és viszek fényképezőgépet, hogy ti is láthassátok a szépséget kedves olvasóim.

Saint Malo

5. nap

Saint Maloban ébredtünk utolsó reggelünkön. Szomorúsággal töltött el, hogy vége ennek a csodás utazásnak. Főleg a tenger hiányzik majd. A zúgása, a sokszínűsége és a félelmetessége, a végtelensége. Reggel kisétáltunk még a tengerpartra a szálló elé, készítettem is képet a szállóról (Les Acacias). Eztán elmentünk Saint Malo városházára (Hotel de Ville), ami gyakorlatilag egy vár a tengerparton, és ott található egy erőd is a vizen. Sétáltunk itt egy kicsit és elndultunk haza.
Majd kezdetét vette hosszú utunk haza Párizsba. Volt egy kis kalandunk a benzinkúttal útközben. Az üzemanyag kishíján elfogyott az úton, az autó azt írta ki, hogy már elfogyott a benzin és 0 km-t tudunk megtenni épp, mikor elértük a kutat. Nagyon ki voltunk idegileg, főleg én, hogy mi történik majd, ráadásul zuhogott az eső. Késő délután érkeztünk meg Párizsba, aztán este ettünk a mekiben az Hotel de Villenél. Egy időre elegem lett az amerikai étekből. Levi hazament én pedig összefutottam még Djamellel és ittunk valamit a Maraisban, még épp Happy Hour volt, így a kólám csak 600 Ft-ba került :)
Vasárnap reggel korán indult a gépünk haza Magyarországra. Verőfényes napsütés és csaknem nyári idő fogadott. Vicces volt, amikor télikabátban és a tescos rózsaszín pöttyös gumicsizmámban kiszálltam a 25 fokos Budapesten a repülőből.

Mont-Saint-Michel - Cancale - Pointe de Grouin

4. nap

Granville - Le Mont-Saint-Michel - Cancale - Saint Malo

Granvilleben elidőztünk még egy kicsit reggel, mert szerettük volna látni a partokat nappali fényben is. Éjszaka sokkal szebb volt. Innen utunk legturistásabb helyszíne felé vettük az irányt, a Mont-St-Michelhez mentünk. Mont-S.-M. egy hatalmas sziklasziget tetjén álló templom ( és kolostor) kis várossal, mely szintén a szigeten van. A sziklatömböt dagálykor ellepi a víz, sőt még az egyik parkolót is, ahol kilométer hosszan állnak az autók. Kísérteties hely. Leventének eszébe jutott egy nagyon hasonló hely, a Nils Holgersonban van egy jelenet, amikor egy város a tengerből felszínre jön a hold bizonyos állásakor, és ahhoz, hogy fent maradjon valakinek vennie kell valamit a város lakóitól. Nils kerül a kis várszigetre, de sajnos nincs pénze. Végül a vár elsüllyed egy drámai zenei aláfestés alatt. Körülbelül ez a várszerű sziget pont így néz ki. Négy kisebb múzeum van a székesegyházon kívül. Az egyik múzeumban bemutatják, hogy hogyan épült M.S.Michel évszázadról évszázadra. Egy nagy vízből nő ki a sziget. Pont úgy ábrázolják, hasonló zenével, mint a Nilsben. Egy másik múzeumban a tenger biológiáját mutatták be nagyon érdekesen. Aztán volt egy múzeum régi tárgyakkal, periszkóppal, és egy a lovagkori emlékekkel.

Be lehetett menni a kolostorba is. Ez nem volt olyan érdekes, de a kilátás pazar volt a hegy tetejéről.

Mont Saint Michel egy öbölben fekszik, melyet róla neveztek el, az egész öböl olyan mint egy hatalmas síkság, főleg apálykor. Végig autóztuk a partot és egy kis halászfaluba Cancalebe érkeztünk. A nyugodt, talán túl nyugodt falu a kagylótenyésztésről híres, készítettem is róla egy fotót. Innen a közeli Point de Grouin kilátóhelyhez utaztunk. Innen közelről lehet látni egy kis sziklaszigetet, amit csak csónakkal lehet megközelíteni, és hatalmas madárpopuláció él ott. Kár, hogy nem volt nálunk távcső.

Este értünk Saint-Maloba a legdrágább szállásunkra. Ugyan a szobánk nem tengerparti kilátású volt, de Les Acacias nevű kis hotelünk saját tengerparti lejáróval rendelkezett. El tudtam volna tölteni ott egy egész életet. Épp a naplemente után értünk oda. A vacsoránkat (bagett és sajt) egy padon a tenger parton költöttük el. Nagyon romantikus lett volna, ha Levi nem fázik.

Caen - Arromanches - Bayeaux - Granville (3.nap)

3.nap

A harmadik nap reggelén Caenben ébredtünk, a Hotel de la Fontaine hotelben. Barátságos kis picike szálloda, kedves recepcióssal a belváros kellős közepén.
Még éjszaka megnéztük a főbb nevezetességeket, egy sor templomot. Ebben a városban több a régi templom, mint a pékség, pedig az itt Franciaországban nagy dolog, ahol minden sarkon két pék van. Caen eléggé csendes város, de éjszaka azért a történelmi városrész bárjai tömve voltak fiatalokkal (ami nem meglepő, de több nagyobb város este 7 után teljesen kihalt, tapasztalataink szerint). Reggel gyors bepakolást követően elhatároztuk, hogy a várat még megnézzük. Így kezdetét vette az a gyakorlatunk, hogy ahol megszállunk ott másnap reggel délnél hamarabb nem indulunk el, akármilyen korán is kelünk fel. A vár kedves volt, nem túl nagy, de azért vár.
Caen után Arromanches felé vettük az utunkat. Ez a kisebb város, vagy inkább falu, arról nevezetes, hogy a D-day partján fekszik. A víz tele van 2. világháborús roncsokkal, a mobil kikötő maradványaival. Nagyon érdekes és megható látvány. A múzeum, mely közvetlenül a parton áll méltó emléket állít a csatának.
Este Granvillebe mentünk. A legolcsóbb és egyben legpocsékabb szállásunk itt volt a Hotel de Marmotteban. Olyan Formula szállás jellegű, minimál stílus, kicsi szoba, jól elhasznált takarók stb. De Granville csodálatos volt. Sikerült elkapnunk a naplementét. A legszebb fotókat itt készítettük, a világítótoronnyal, az öböllel, a szivárvánnyal, az óvárossal és a naplementével. Megfizethető éttermet itt sem találtunk, a menük induló ára 15 euró volt, és akkor még nem vettünk inni semmit. Így maradt megint a Mcdolnald’s, amit ezúttal egy órás kocsikázás után sikerült csak megtalálni. Ennyit a fogyókúrámról…

Caen, Granville

Nincs most lehetőségem rendesen megírni a blogot, így csak ízelítőül néhány fotó, amit gyorsan kiválasztottam. De hamarosan jelentkezem.

Második nap

Reggel megmásztuk Étratat másik oldalát is. Gyönyörű volt a kilátás, az éjjeli esőnek nem sok nyoma volt, szépen sütött a nap. Csak az éttermi pincéreknek akadt sok dolguk az esti viharkárok helyreállításában. Körülbelül dél dél volt mire tovább tudtunk indulni. Először Honfleurba mentünk, ami egy nagyobbacska falu a tengerparton, helyes kis kikötővel, a képeken majd látszik. Eztán Deauvillbe autókáztunk, ami állítólag sok híres költőt, írót megihletett. Minket nem annyira, talán ez volt a legkevésbé érdekes helyszíne eddigi utunknak. Ettünk egy borzasztó pizzát, amire sokáig emlékezni fogunk.
Ez után Lisieux felé vettük az irányt (kihagytuk Saint Germain en Livet-et, ahol egy szép kastély található, de sajnos ennyi program mellett nem fért bele a kitérő). Lisieux sem volt egy túlzottan érdekes hely. Van egy nagy bazilikája, mely engem kicsit a Sacré Coeurra emlékzetet.
A nap során többször kerültem olyan kényszerhelyzetbe, hogy franciául kellett intézkednem (bank, gyógyszertár, meki keresés...). Lassan megedződöm :)
Éjszakára Caenbe jöttünk, ami az első nem tengerparti város, de nincs messze a víz ide sem. Nem messze innen volt a D-Day. Holnap megnézzük az emlékműveket stb. Maga Caen egy nagyobb város, ha jól számoltam, csak a belvárosban 11 templom van. Egy "várféleség' is található a városban, ezt csütörtökön nézzük majd meg. A szállásunk szuper, a Hotel de la Fontaine nevű 2 csillagos kis szálló a város szívében. Szép, tiszta minden, a recepciós pedig nagyon barátságos, és egész jól tud angolul :)

Honfleur, Deauville, Lisieux